After - Hardin Scott elcsábított
"This dance, it was killing me softly,I needed to hate you to love me"
Rengeteg helyen olvastam, hogy ez egy minősíthetetlen könyv. Mégis mitől minősíthetetlen egy könyv? A főszereplők hiteltelenek és sablonokkal teli a sztorijuk, akkor már annyit se érdemel, hogy egy esélyt kapjanak? Vagy attól mert nem értjük meg a karakterek lelkében lezajló folyamatokat, vagy éppen azt, hogy miért olyanok, mint amilyennek az író megálmodta őket? Mindenki saját magát keresi egy történetben, próbál beilleszkedni a szereplők közé, hogy ő is részesévé váljon a párbeszédeknek és együtérezzen a főhősökkel. Ha ez nem jön össze, már rossz egy történet?
Saját magam egy tökéletes példát tudok erre felhozni: A szürke ötven árnyalata. A könyvsorozatnak millió rajongója van, én még sem olvadok el, ha meghallom Christian Grey nevét. Ezek után, én is mondhatnám, hogy ez egy "szenny"? Kötve hiszem. A történet, szerelmi szempontból szép. Viszont a mellé írt körítések, és a tálalás nem az én stílusom. Tisztelem annyira az írónőt és a rajongókat, hogy - habár sose szólok róla ékesszólóan - nem aljasítom le a legalsóbb szintekre.
A könyv elolvasása után órákig olvasgattam a véleményeket a különböző platformokon, és csak kapkodtam a fejem, hogy mennyire tiszteletlenül, elutasítóan és nevetve ócsárolták. Egyre jobban merült fel bennem a kérdés, hogy velem van a baj? Velem van a baj, azért mert én alig 8 óra alatt elolvastam és még éjjel is fent maradtam, mert nem bírtam aludni. Teljesen hatalmába kerített a sztori, és csak úgy mint a két főszereplő, én is őrlődtem. Haragudtam Hardinra, és nem értettem Tessát, majd imádtam - óh Istenem, mennyire NAGYON imádtam - Hardint, majd legszívesebben Tessát szorosan átölelve vigasztaltam volna. Érzelmeket váltott ki belőlem, és már csak ezért is érezem magam elborzadva - kommenteket látva - , hogy amíg a nagy többség unalmasnak, klisésnek és szörnyűnek tartotta, én valamilyen beteges kötődést érzek az irányába.
Elég távol esik a young adult kategória a megszokott olvasmányaimhoz képest. Elsősorban fantasy könyveket veszek le a polcról, és romantikában pedig inkább a klasszikust szeretem, - a könyvben is feltűnik pár, köztük személyes kedvencem - mint például Jane Austen, Louisa May Alcott, a Brontë testvérek, vagy épp Thomas Hardy könyvei. A Büszkeség és balítélet valamint az Üvöltő szelek szerintem olyan ihlettel szolgáltak az írónőnek, amelyek pozitív hatással voltak a történetre.
Tudjátok mit nem tudtam? Hogy ez egy fanfiction. Méghozzá a One Direction zenekar frontemberéről mintázva. Őszintén, fogalmam se volt, mint hogy arról sem, hogy ez a sztori a Wattpadon kezdődött. Mivel fanfiction kategóriában még soha nem olvastam, így nincs összehasonlítási alapom, viszont azt tudom, hogy mindez nem is érdekes, hiszen a tényen nem változtat: tetszett.
Biztos vagyok benne, hogy sokan nem értetek velem egyet, és nem is szeretnélek titeket meggyőzni a saját igazságomról, mert az ilyen esetekben nem létezik a szó szoros értelmében ilyen fogalom. Mindannyian ezer félék vagyunk, ettől is vagyunk személyiségek. Nem tetszhet mindannyiunknak ugyanaz, és ahogy én elolvastam a negatív kommenteket, el is fogadtam azokat. Megértem, hogy miért találja valaki ezt rohadtul unalmasnak, vagy éppen miért van elege a sok sémára épített újabb összeveszésnek majd kibékülésnek, úgy remélem ti is elfogadjátok az én szemszögemet.
Hardin és Tessa. Mr. Darcy és Elizabeth Bennet. 4 teljesen különböző karakter, és jogosan kérdezhetetitek, hogy még is hogy merem leírni őket még csak egy sorban is, hiszen egyáltalán nem egy súlycsoportban játszanak. Ez igaz. Mr. Darcy dölyfös balítélete, ahogy általában a nőket, és főleg a Bennet lányokat megítéli, egyáltalán nem hasonlít ahhoz, mint ahogy Hardint elítélik a körülötte lévők. Tessa anyja maga a sátánt látja a fiúban, a barátai csak egy laza bulizni imádó srácot, az apja egy dühös kezelhetetlen fiút. Ki látja a valódi Hardin Scottot? Elizabeth beképzeltnek és arrogánsnak titulált szerelme létezik valójában? Vagy csak egy kép, amit Mr. Darcy a többiek felé mutat? Tessa valóban olyan jó kislány, mint amilyennek mutatja magát? Az édesanyja óhaját követve választ magának még barátot is, és tervezi meg előre az egész életét. Talán ő nem olyan képmutató, mint Mr. Darcy? Meg akar felelni az elvárásoknak, és ezért próbál a szíve ellenére cselekedni. Végül Elizabeth meglátja Darcy valódi énjét. Azt, amit még előtte senki se látott és Tessa meglátja a valódi Hardint. A sok fájdalom és szenvedés mögött megismeri, és hiába a sok vétek, amit a fiú a lány ellen elkövet, mindig megbocsát neki.
Megbocsátást sokan gyengeségnek gondolják, hiszen mindig van egy határ, amit már átlépve nincs visszaút. De ki mondja meg, hogy mi ez a szám? Az Igaz Nagybetűs Szerelem nem mindig elég? Nem, nem mindig elég. Kell hozzá két fél, akik megakarják oldani a problémáikat. Tessa hiába próbál ellenállni az érzéseinek, nem tudja kontrollálni. Hardin, akinek szórakozásként indult ez a kapcsolat, rá kell hogy döbbenjen: ez már sokkal több, mint játék.
Tessát elvakítja a szerelem, hogy mindig ad egy újabb esélyt Hardinnak? A szenvedély ami kettőjük között van, van olyan erős, hogy kibírjon mindent? Én hiszem, hogy igen. Hardin minden szemétség ellenére nem hagyja annyiban, szinte üldözi Tessát a szerelmével, és ez a fel nem adás, az akarni vágyás egyenes utat szegélyez Tessa szívéhez. Talán sokan bolondnak tartotok egy olyan lányt, aki a sok megaláztatás és ignorálás után mindig megenyhül. De talán érthetjük-e a szerelmet? Nem csak az emberi személyiségnek, hanem a szerelemnek is ezer arca van. Mindannyiunkat más vonz, és mást tartunk egy kapcsolatban szenvedélynek. Tessa bekerül egy olyan közegbe, ami teljesen idegen, és próbál megfelelni nem csak az anyja, hanem a saját elvárásainak is. Érzelmeinek tagadása semmivé válik, amint Hardin mosolya megjelenik előtte. Tudja, és érzi, hogy a legrosszabbat hozza ki belőle a fiú, még is ott van köztük az a parázs, amit én igenis éreztem a lapok között. A kezdeti ellenszenv, a beszólogatások, majd a meghitt pillanatok és az őszinte vallomások alatt mindkét fél önmagát fedi fel. Nehéz egyensúlyt találniuk, hiszen Tessa még csak hasonló körökben se mozgott, míg Hardin nagy ívben került minden kötelezettséggel és érzelemmel járó kapcsolatot. Mindketten tanulják, hogy mit jelent egy igazi kapcsolat. Igaz Tessának már volt egy barátja, de inkább barát volt, és nem szerető. Hardin személyében pedig egy olyan férfit talált, aki annyira kifordítja saját bőréből, hogy felvetődik a kérdés, hogy talán nem is kifordítja, hanem az igazi énjét hozza elő a lánynak.
A veszekedések és a kibékülések sorozata egyhangúan hathat az olvasóra, és megértem azokat, akiknek ez cseppet sem fekszik. Számomra izgalmas volt, ahogy megismerjük Hardin indítékait, és laza srác álarca alá látunk. Élveztem a gyűlölködéseiket és a szócsatáikat. Szemét és gonosz dolgokat művelt Tessával, de én hiszem, hogy minden egyes veszekedés után, egyre jobban rádöbben, hogy mit is érez. Minél többször elveszíti a lányt, annál jobban ragaszkodik hozzá.
Tudjátok, hogy minden klisé ellenére miért
tetszik a legjobban ez a történet?
Mert nem adják fel.
Annyira jellemző a mai korunkra, hogy egyszerűen feladják az emberek. Egy - egy komolyabb összeveszés után mehet mindenki amerre lát. Hiszen úgyis találsz mást. Persze, találsz. De attól, hogy más, biztos, hogy jó lesz? Hiszen nincs se tökéletes ember, se tökéletes kapcsolat. Mindannyiunknak vannak gyengeségei és máshogy fejezzük ki a szeretetünket. A mai közösségi média által annyira meghatározott kapcsolatainkban, hol marad a küzdés? Minden szerelmi történetben olyan kihívások elé állnak a főhősök, amely a való életben teljesen megállják a helyüket. Annyira szeretjük ezeket a történeteket, hogy sokszor álmodozunk róluk. Álmodozunk. De ha van esélyünk meg is élni, akkor miért hajítjuk el? Én hiszek az igaz szerelemben. Hiszek Tessában és hiszek Hardinban. Ha két fél együtt akar lenni, nincs az a vétek, ami közéjük állhat. Szentimentális vagyok? Igen, minden bizonnyal. Jogosan kérdezhetitek, hogy miből gondolom én ezt ennyire magabiztosan? A válasz egyszerű: mert átéltem. A saját szerelmes történetemet élem és nem álmodozok. Már nem. Ahogy Hardin és Tessa minden észérv ellenére kitartottam, és megérte.
Talán nem fogod elolvasni ezt a könyvet, és talán ki is nevetsz gyermetegnek tűnő gondolataimon. Én csak szeretném itt hagyni ezt a pár sort arról, hogy milyen érzéseket ébresztett bennem a könyv. Ha a lapok, a sorok, és a mondatok mögé tekintek, akkor én nem egy "elcseszett szenny" sztorit látok. Hanem egy küzdeni akaró szerelmespárt, és ez a mai világban kivételesen ritka.