Fantasy

"Istenem, még a nevükre is emlékszik. Rhage. Phury. És az a sebhelyes fickó, Zsadist. Nem hétköznapi nevek, az már igaz. Hogy is nézne ki, ha egy halálos, vérszívó vámpírt Howardnak vagy Johnnak hívnak?
Jaj, ne, Walter, kérlek, ne harapj meg! "

"Utánanyúltam annak a dolognak, amelyet olyan sokáig rejtegettem.
Sajnálom - suttogtam neki.
Sajnálom, hogy olyan sokáig a sötétben hagytalak.
Sajnálom, de most már készen állok.
Hívó szavamat meghallva a fény válaszolt. "

"- A saját jövődet nem láthatod - mesélte neki az édesanyja -, ahogyan a saját arcodat sem, de mint olykor megpillantod a tükörképedet egy sötét üvegben, vagy egy nyugodt vízfelszínen, mások történeteiben megtalálhatod önmagadat."

"- Méreg? - nézem elgondolkodva. - Csak nem a jövendőbelidnek tartogatod?
- Nem halálos - állítja Elian. Ahhoz képest, hogy gyilkos, mintha megsértettem volna a feltételezéssel is. - És nem. - Elhallgat, majd arcán félmosollyal néz rám. - Hacsak nem te leszel a feleségem.
- Ha én lennék a feleséged, meg is innám."

"Ahogy nekidőlök a könyvespolcnak, rádöbbenek, hogy azért mégiscsak van itt valami, ami valódi: a könyvek. Hátranyúlok, és végighúzom az ujjam az érdes bőrbe kötött könyvek antik gerincén, majd kihúzok egyet közülük. Itt senki sem olvassa ezeket, pusztán a dekoráció kedvéért vannak itt. Nem a tartalmuk, hanem a bőrkötésük szépsége miatt...

"- Ezt most miért kell?
A fiú arcán egy pillanatnyi fájdalom suhant át.
- Miért? Nem vehetek neked ajándékot? - kérdezte olyan hangon, hogy Cinder vezetékeiben majdnem elakadtak az elektromos impulzusok.
- Nem. Azután semmiképp, hogy a héten vagy hat üzenetedre nem válaszoltam. Eszednél vagy?"

"Csodák jönnek. De csak ha te is hozod őket magaddal."

"- Gyűlöllek - mondom, de cirógatóan bukik ki a számon. Újra és újra elismétlem. Litánia. Igézet. Védelem az ellen, amit valójában érzek. - Gyűlöllek. Gyűlöllek. Gyűlöllek.
Erősebben csókol.
- Gyűlöllek - lehelem a szájába. - Annyira gyűlöllek, néha semmi másra nem tudok gondolni."

"Amíg létezel, és én is létezem, szeretni foglak." A szavak megtöltötték, de össze is törték a szívét. A veszély, amit az Emma iránt érzett szerelme jelentett, kezdett olyanná válni, mint egy csatában szerzett seb: büszkeség forrása, még ha a fájdalom emléke tapadt is hozzá."

"Pont az ellentéte akarok lenni annak, amilyen uralkodó te vagy. Maeve-re mosolygott. És csakis egyetlenegy boszorkány lehet a királyném." Dorian Havilliard