"Ahogy nekidőlök a könyvespolcnak, rádöbbenek, hogy azért mégiscsak van itt valami, ami valódi: a könyvek. Hátranyúlok, és végighúzom az ujjam az érdes bőrbe kötött könyvek antik gerincén, majd kihúzok egyet közülük. Itt senki sem olvassa ezeket, pusztán a dekoráció kedvéért vannak itt. Nem a tartalmuk, hanem a bőrkötésük szépsége miatt választották őket."

Vörös hajú hősnő? Bármikor, bármennyi mennyiségben jöhet! 

Őszintén, én nem szeretem a sci-fi könyveket, de még az ilyen jellegűeket is kerülöm. Viszont, nem tudtam ellenállni a fülszövegnek, és az hogy mellé fantasy is, kicsit javított az esélyein. Elsőnek, mint körülbelül az esetek nagy részében a borító keltette fel a figyelmem. A lány vörös haja, ahogy lebeg azzal a gyönyörű türkiz ruhával számomra tökéletes, de a srácot kicsit szebben is odaszerkeszthették volna. 

A könyv váltott szemszögű (a legutóbb olvasott három könyvem az volt: merő véletlenség), elsőnek Traver Merendsen őrnaggyal ismerkedhetünk meg. Elég szimpatikus benyomást kelt, könyvszerető, szerény és felettébb óvatos. Egyszerű családból származik, hírnevét és népszerűségét katonai sikereinek köszönheti. Kezdőjelent egy parti az Icarus nevű luxusűrhajón. Hiába hivatalos a partira, semmi kedve ott lenni, amíg észre nem vesz egy gyönyörű lányt. Próbál a közelébe férkőzni, de fogalma sincs, hogy kivel áll szemben. A lány szellemes és határozottan vonzó és nem mellesleg a LaRoux vállalat tulajdonosának a lánya. Lilac LaRoux gyönyörű álarca alatt viszont teljesen más lapul, mint amit mutat. Próbál megfelelni apja elvárásainak, de ezeket az érzéseket leginkább a félelem táplálja. Találkozásuk mindkettőjükben kellemes érzést hagy, viszont Lilac tudja, hogy vissza kell őt utasítania. 

"Elmosolyodik, gödröcskék vannak az arcán, végem van.Nemcsak a külseje miatt - bár az már önmagában elég lenne -, hanem azért, mert akárhogy is néz ki, bárhol is legyen, ez a lány hajlandó szembemenni az árral.Nem csak egy újabb, üresfejű hajasbaba.Olyan, mintha többnapnyi sötétzárka után látnék ismét embert." 

A váratlan esemény, ami a mozgatórugója lesz a könyvnek, az az Icarus lezuhanása a legközelebbi bolygóra. A kialakult káoszban az emberek egymással nem törődve próbálnak eljutni a mentőkabinukhoz, viszont csak Traver és Liliac éli túl a katasztrófát. Innen indulnak megpróbáltatásaik, és megismerkedésük nem csak saját magukkal, hanem egymással is. Lilac próbálja a tempót tartani Traverrel, viszont a terep nem egyszerű, és olyan akadályok is eléjük kerülnek, amivel soha az életükben nem volt még dolguk. Konfliktusaikból és civakodásaikból merít erőt Lilac, és Traver nagyon jól tudja ezt, ezért sokszor provokálja. Minden egyes életveszélyes helyzetben rá kell, hogy döbbenjenek, hogy csak egymásra számíthatnak, együtt erősebbek és ki kell tartaniuk egymás mellett. 

A fejezeteket egy vallatás szakítja meg, aminek részletei igazodnak a következő fejezet tartalmaihoz. Ez a felépítés nagyon tetszik, egyáltalán nem üt el a könyv hangulatától, teljesen beleillik az ütemébe. Olyan, mintha egy plusz fejezetet olvasnánk, csak nem a könyv végén, hanem a történet közben. 

"Elgondolkodik, majd bólint. Felnyúl, hogy megigazítsa a haját.

- Hová üljek?

Ülni? Felség, örülök, hogy megkérdezte: hát ebbe a kényelmes fotelba, amit a zsebemben tartogatok Önnek. Összeszorítom a számat, alig bírom ki, hogy ne mondjam ki hangosan. "

Traver és Lilac nemcsak egymáshoz kerülnek közelebb, hanem egy olyan titokhoz is, amit Lilac apja mindenáron elakar rejteni. A céljuk, hogy tudjanak küldeni egy jelet, ami felfedi, hogy életben vannak  időközben másodlagossá válik az érzelmeik miatt. Lilac elmeséli, hogy miért volt olyan elutasító, majd könyörtelen a fiúval, de ez Travert még jobban arra sarkallja, hogy harcoljon a lányért. Egy röpke pillanatig ők is elhiszik, hogy boldogok lehetnek azon a bolygón, viszont egy váratlan esemény mindent megváltoztat. 

Összetörte a szívem. Ez a történet teljesen összetörte, kifacsarta, de aztán megsimogatta és megszeretgette. Miután a történet tragikus fordulatba csap át, megjelenik a remény. Traver mindennél jobban bízik ebben a reménysugárban, viszont Lilac megérti, hogy a küldetésük az életébe fog kerülni. Traver ebbe semmiképp nem nyugszik bele, és a mentőcsapatok érkezése után a reménye valósággá válik. Tudják, hogy csak úgy maradhatnak együtt, ha az, amire rájöttek köztük marad. Mind a kettőjüknek szerepet kell játszani. Lilac a bolygón rádöbben önmagára, és tudja, hogy nem folythatja tovább vissza érzéseit az apja irányába. Ennek köszönhetően a sarkára áll, és önbecsülésének hála kivívja boldogságukat. 

"- Tudod, mit gondoltam, amikor először megláttalak, és te épp kiosztottad azokat a tiszteket? Némi feszültség érződik a hangomból, bizonytalanság... Mintha ideges lennék. Pedig nem vagyok az. Soha, semmiben nem voltam még ennyire biztos. Ismét rám néz, az arcán kimerültség tükröződik. Kissé felszegi az állát, mintha arra készülne, hogy megüti.- Mit gondoltál, Tarver?- Azt, hogy te pont nekem való vagy."

Öt csillagot adtam ennek a történetnek, mert igaz nincs rálátásom a sci-fi kategóriára, számomra mégis ez a legelső és nem is volt annyira rossz. Sőt, nagyon tetszett, habár pár galaktikus alapkifejezésen túl a többi érthetetlen volt számomra. Kiszámíthatósága kimerült a "végén minden jóra fordul"-ban, és hiába játszódott egy lakatlan bolygón, gyönyörű volt és izgalmas. 

A történet nem ér véget ennyivel, a második rész a Meggyötört világ címen folytatódik tovább.