Colleen Hoover - All your perfects - Minden tökéletesed

Ritkán találkozok olyan könyvekkel, amelyek a házasság témájával foglalkoznak anélkül, hogy a szereplőik 40 évesek lennének. Nagyon örültem, hogy ezúttal nem a diákélet és a 20 év körüli fiatalok vannak középpontban, hiszen teljesen reális, hogy a 30-as éveket élők is küzdhetnek és küzdenek problémákkal. Itt jön képbe Colleen Hoover szívszorító regénye, az All your perfects. A könyv egy húszas éveik végén járó párról szól, akiknek házassága a szakadék felé robog.

Graham és Quinn majdnem hét évvel ezelőtt tett fogadalmat, jól tudván, hogy bármi történjék is, mindig szeretni fogják egymást. Időközben viszont olyasmi történik, - vagy épp ezaz, hogy nem történik - ami elvakítja Quinnt ettől az ígérettől. A félreértések, a titkolózások éket vernek közéjük és szembesülnek a rideg valósággal: a szerelmük nem elég ahhoz, hogy összetartsa őket.

Graham szinte tökéletes partnernek tűnik, de csak majdnem ideális. Habár nem egoista, önző vagy felszínes, minden szerethetősége ellenére a regény vége felé elkövet egy baklövést, amit én nem lettem volna hajlandó semmilyen körülmény között elnézni.

Kapcsolatuk Quinnel bár megjósolható volt, tökéletes folytatása annak a katasztrófának, ahogy a nő korábbi kapcsolata véget ért. Mivel a szívfájdalom nagyon jól össze tud hozni két embert, a megismerkedésüket közel sem közhelyes.

Quinnt az évek alatt felgyülemlett csalódások sorozata keseredetté tette. Bár rokonszenvet éreztem a helyzete iránt, mégse tudtam megérteni, hogy miért zárkózott önmagába. Gondolom ez a depresszió egyik olyan jellemzője, amelyet csak az tud felfogni, aki átéli.
Kevésbé volt realisztikus, hogy ennyi év házasság és ismeretség után nem hajlandó őszintén megosztani a gondolatait a férjével, és ez eléggé frusztrált is. 

Amit különösen szerettem ebben a könyvben, az az, hogy a fejezetek oda-vissza két idővonal között haladnak. Az egyik, amikor Quinn épp csak találkozik Grahammel, a másik pedig, amikor már jó néhány éve házasok. Ez megkönnyíti kapcsolatuk valódiságát az olvasó fejében, és azon kaptam magam, hogy egyre jobban megszerettem a köteléküket.

A szerző írásstílusa nincs tele hivalkodó megfogalmazásokkal, de nem is túl egyszerű ahhoz, hogy ne tudná a szereplőket életre kelteni. Nem próbálja meg a cselekményét kliséssé tenni, és amikor elolvasod, rájössz, hogy Quinn, Graham és a többi karakterek olyanok, mint a valódi emberek, valódi problémákkal. A hétköznapi tulajdonságaik  ellenére nagyon igaziak. Szinte semmi nincs bennük, amitől úgy éreztem volna, mintha a mai tipikus kortárs fikciós karakterekről másolták volna le őket. Már az elejétől fogva beszippantott a történet és nem tudtam letenni. Elég meggyőző ahhoz, hogy legalább egyszer elsírd magad.

Ez a könyv arról szól, hogy megtanuld vállalni a hibáidat, és merj beszélni a problémáidról. Mivel felnőtteknek szóló regény, a szexuális tartalma meglehetősen egyértelmű. Ebből az okból kifolyólag fiatalabb olvasóknak nem ajánlanám. Viszont azoknak határozottan, akiknek kedve van kortárs irodalomhoz. Ha pedig nincs, akkor csak olvasd el, hogy erőt meríthess belőle egy nehéz nap után.