Ezer éve

Ezer éve nem írtam le a gondolataimat. Igazából csak másfél év, de örökkévalóságnak tűnik. Most eldöntöttem, hogy minden nap írok pár sort, mintegy naplóként. Úgyhogy itt is van a mai napról alkotott véleményem: esős, hideg, és cuki. 

Persze nem a pocsolya, a vizes kabát vagy az átázott papír bevásárlótáska aranyos, hanem a kisfiam. Reggeli után elmentünk bevásárolni, és pechemre az összes bevásárlókosár csurom vizes volt. Ami amúgy nem lenne gond, de így Levit nem tudtam se beleültetni se egyszerűen belerakni. Úgyhogy a karomban tartva vásároltunk. Bár felmerült bennem, hogy a saját lábán is tudna jönni mellettem, az első minutumban meg is gondoltam magam. Ő a legkissebb kiváncsifáncsi a világon, am azt jelenti, hogy meg fogdosson mindent. A fogdosás még nem is lenne probléma, de megáll meg minden tíz centiméterenként valamit megkóstolni, megnyomkodni vagy épp eldobni. Igazából nem is volt ezzel az egésszel addig gond, amíg meg nem látta a banánt, és hirtelen étvágya nem lett. Jött a brumm meg a babababa és belevetette magát az ölemből a banános ládába. Annyira jól esik látni, hogy már felismeri az ételeket és magától kéri őket. 

Bevásárlás után spagettit főztünk. Remélem ma enni fog abból, amit készítettem, mert az elmúlt egy hét alatt semmi se kellett neki, amit én csináltam. Ez eléggé elszomorít és kedvemet is szegi sokszor, amikor recepteket keresgélek. Tudom, hogy vannak ilyen korszakai a gyerekeknek, ezért igyekszek bizakodni, mondván: "na majd holnap!".  :) 

Most alszik. A déli alvás, ami jobb esetben meg van három óra hossza is. Legrosszabb esetben csak másfél. Borzalmasan ambivalens érzés, hogy míg élvezem, hogy a kedvtelésemmel tölthetem az időm, alig várom hogy felébredjen. Sokszor kapom magam azon, hogy a róla készült videókat és képeket böngészem, miközben alig várom, hogy elaludjon. 

Terveim szerint délután játszunk és várjuk haza apát. Olyankor mindig hatalmas az öröm nem csak Levi részéről, hanem az enyémről is. Szeretném azt írni, hogy ilyenkor féltékeny vagyok, mert övé a főszerep, de őszintén bevallom, hogy imádok kicsit a háttérbe vonulni és nézni őket.