Frank Herbert · Brian Herbert · Kevin J. Anderson: Dűne - Képregény 1.
Frank Herbert Dűne könyvét tavaly olvastam, és azonnal éreztem, hogy minden méltatás helyénvaló. Rajongónak tartom magam, így nagyon érdekelt, hogy mit tartogat a képregény.
Első benyomásom az volt: "uh, ez a borító egyáltalán nem tetszik!" Ám nem hiába tartja a mondás, hogy semmit nem szabad a külső alapján megítélni. A külső védőborító alatt gyönyörű kivitelezést találtam, amit legszívesebben mindenkinek a kezébe nyomnék mondván:
"Ezt nézd, ugye milyen gyönyörű?"
Nagyon jól érződik a képregényben, hogy a történet és az ábrázolás elválaszthatatlanul összekapcsolódik, az egyik nem működik a másik nélkül. Az illusztráció egy vizuális médium, egyben a cselekmény elbeszélése is, ezért ugyanannyi "írás" van a grafikában, mint a szövegben. A vizuális ütemért az író és a művész társszerzőkként egyformán felelősek, a történetmesélés pedig a képességeik kombinációja. A Dűne esetében, mivel egy roppant komplex és összetett regényről van szó, minden nehézség ellenére jól megoldották a fontos momentumok bemutatását.
