Jennifer L. Armentrout - A Kingdom of Flesh and Fire - Hús és tűz királysága

Mint nagy Armentrout rajongó szinte kötelezőnek éreztem, hogy elolvassam a Vérből és hamuból második részét, még ha az első rész nem is annyira tetszett. Előljáróban megjegyezném, hogy ez a részt fényévekkel jobban élveztem és észre se vettem, hogy elrepült közel 600 oldal. 

Ám ez nem azt jelenti, hogy ennek a regénynek nem voltak hibái – mert határozottan voltak –, de van egy tagadhatatlanul függőséget okozó tulajdonsága a JLA történeteinek: bármennyire is szeretném nem szeretni, egyszerűen nem tudok nem többre vágyni belőlük. 

Imádom, amikor a folytatás felülmúlja az első könyvet. Ez a rész összességében mindent tartalmaz, amit az előző könyvben szerettem, de még magasabb szinten. Több információ derül ki, több titok kerül napvilágra, és a főszereplők kapcsolata még mindig olyan fájóan finom lassú égésű, amelyet egyszerre szeretek és utálok. A sztori sokkal izgalmasabb, és leginkább a hullámvasúthoz hasonlítanám a tempóját: vannak lassabb pillanatai, de ezúttal több csata is zajlik, ami felturbózza a hangulatot.

A történet közvetlenül az előző könyv utolsó sorától folytatódik, ahol Hawke/Casteel  egy házassági ajánlattal lep meg mindenkit. Poppy még mindig átverve és elárulva érzi magát a sokkoló felfedéstől, hogy ő a Sötét Szerzet, aki egyben az atlanti herceg is.

A romantika természetesen az egész könyv fénypontja. A viccelődések, az évelődések, a szerelmi jelenetek; szinte csak ezeket a jeleneteket vártam, ez hajtotta a cselekményt előre. Casteel itt sokkal összetettebbé és erősebb karakterré válik. Így, hogy tudomásunk van róla, hogy ő a paranormális képességekkel rendelkező Sötét Szerzet sokkal érdekesebb a személyisége. Úgy érzem, hogy ebben a könyvben a spicy jelenetek és a cselekmény tökéletes keveréket alkotnak.

SPOILER
Habár kicsit túlzásnak és irrelevánsnak hat, amikor Casteel úgy dönt, hogy egy csata kellős közepén megadja magát a vágyainak. :) 
SPOILER VÉGE

Először is szeretném megemlíteni, hogy bár a világfelépítés érdekes, a tálalás viszont hagy kivetnivalót maga után. Az írónő csak egy kommunikációs lehetőséget adott a megalkotott világról: Poppy kérdéseit. Egy ponton belső viccé tette a karakterek között, hogy kommentálják, hány kérdést tesz fel Poppy másoknak. Azon kaptam magam, hogy egyre frusztráltabb vagyok Poppy minden kérdésétől. Olyan sokféleképpen lehet felfedezni a világépítést egy fantasy regényben; például könyvek olvasása, titkos levelek felfedezése, beszélgetések kihallgatása és magával a világgal való interakció. Itt a világot és annak történetét csak Poppy kérdezéseinek megválaszolása révén ismerjük meg.

A másik dolog ami eléggé frusztrált az a térkép hiánya. Az írónő folyamatosan hivatkozik más városokra/királyságokra mégsem tudtunk semmit referenciaként használni. Ez az egyetlen dolog, ami úgy érzem, hogy minden fantasy műfajban íródott könyvben szerepelnie kellene, hiszen ez mutatja meg az olvasóknak, hogy pontosan hol van minden. 

Ha valami kitűnt ebben a történetben, az Poppy jellemének fejlődése volt. Bár néhány részletet homályosnak találok – ami a képességeit illeti –, kíváncsian várom, hogy miként fog szembeszállni azokkal a kihívásokkal, amelyek előtte állnak. Jó volt, hogy végre beismerte az érzéseit és fel is merte vállalni azokat.
Nem csak az ő jelleme, hanem a többi karakter tulajdonságai is nagyszerűen ki vannak dolgozva. Könnyű volt megállapítani, hogy ki kicsoda, valamint, hogy ki mit tett vagy mondott. Casteel mellett Kieran volt a kedvenc szereplőm, biztosra veszem, hogy sokkal több rejtőzik amögött az álarc mögött, amelyet mutat.  

Nagyon jól megmutatja mennyire tetszett ez a kötet, hogy még az előforduló paranolmális kliséken is könnyedén átsiklottam, ami normál esetben eléggé tud bosszantani. Izgultam, nevettem, csodálkoztam, dühös voltam és elkeseredett. Sok érzést kiváltott belőlem és talán joggal mondhatom azt, hogy ezért is nyert meg magának.
Ajánlom a könyvsorozatot mindenkinek, aki hasonló fantasy műfajú romantikára vágyik, mint Sarah J. Maas, Leigh Bardugo, Kresley Cole, Holly Black, csak hogy néhányat említsek. Mindannyian nagyszerűen tudnak romantikus történeteket írni bátor, fiatal női főszereplővel, akinek erkölcsileg szürke, sötét és töprengő herceg típusú férfi a zsánere, és akik szinte minden adandó alkalommal képesek bedobni a pimasz egysorost.