"Istenem, még a nevükre is emlékszik. Rhage. Phury. És az a sebhelyes fickó, Zsadist. Nem hétköznapi nevek, az már igaz. Hogy is nézne ki, ha egy halálos, vérszívó vámpírt Howardnak vagy Johnnak hívnak?
Jaj, ne, Walter, kérlek, ne harapj meg! "

A Fekete Tőr Testvériség sorozatát elsősorban azért vettem meg, mert szerettem volna egy kicsit kiszakadni a tipikus fantasy sztorikból, és egy kicsit másfajta és nem egy kitalált világban játszódó történetet olvasni.

Pár hónapja már álltak a könyvespolcomon, -  egyébként gyönyörűen néznek ki a gerincek egymás mellett - amikor Biankával (@bandthebooks) eldöntöttük, hogy olvasunk együtt valamit. A sorozat első kötetére esett a választásunk, és el kell, hogy mondjam, szerintem jól választottunk.

A borító nekem személy szerint nem tetszik. Az összes köteten ezek a félmeztelen izmos srácok nekem nem jönnek be, de inkább az zavart, hogy ennél a kötetnél még csak köszönő viszonyban sincs a borítón látható Mr. Izom Gyuri a főszereplő férfi.

De mi is ez a Fekete Tőr Testvériség? Ez egy olyan 6 vámpír harcosból álló csapat, akik a vámpírok nemzetét védi az Alantasok Társaságától, akik pedig minden erővel azon vannak, hogy elpusztítsák őket. Az alantasok olyan emberi lények, akik eladták a lelküket, és ezáltal örökké élhetnek úgy, hogy nincs szükségük se élelemre se folyadékra. 

A könyv elején nagyon szépen fel van tüntetve minden olyan kifejezés, ami nekünk, Halandó embereknek eddig ismeretlen volt. 

A történet körülbelül a felééig szépen csordogál. Ez idáig három szálon követhetjük az eseményeket. Megismerjük a főszereplő nőt, Bethet, aki gyönyörű, még sincs párja. Gyerekotthonban nevelkedett, nevelőszüleivel nem tartja a kapcsolatot. Emberi életét unalmasnak érzi, és nagyon vágyik arra, hogy végre történjen vele valami. Erre a történésre nem kell sokat várni. Találkozunk továbbá a Fekete Tőr Testvériség tagjaival is, köztük legfőképpen a királyukkal, Wrathtal. A könyvben már a kezdetektől jelen vannak az alantasok, akik mindenféle borsot törnek a rendőrség és a vámpírok orra alá. A főalantas, Mr. X szemén keresztül bepillantást nyerünk az ő szervezkedéseikbe is. 

Miután a szálak összefonódnak, és Bethről kiderül, hogy ő benne is folyik vámpírvér, valamint nemsokára esedékes az átváltozása is,  az események pörögni kezdenek. A tesztoszteron túladagolásban szenvedő vámpírok egyre több összetűzésbe kerülnek a potenciájukat vesztett alantasokkal. De nem csak tőlük kell tartaniuk, hanem közülük is elárulja valaki őket. Wrath és Beth mindent elsöprő szenvedélye mindkettőjük sorsát megpecsételi. Beth nagyon vágyott egy társa, és családra, és mindezt most meg is kapta, habár legmerészebb álmaiban se gondolta volna, hogy ilyen formában. A Fekete Tőr Testvériség tagjainak is megvannak a saját démonjaik, és Beth nagyon szépen kezeli a helyzetet.

Viszont, elég sokszor jött a képbe pár ( a vámpírsztorikhoz mérten a valóságtól elrugaszkodó) bökkenő: 

• Beth hihetetlen gyorsan összeszűri a levet Wrathtal ( kb. ha három szót szólnak egymáshoz), majd komoly filozofálásba kezd, mert nem védekeztek 
• Miután kiderül, hogy Wrath Beth apja miatt kereste fel, minden "vágya", hogy többet megtudjon az apjáról, még is amikor lehetősége lenne, csak a vámpír "keménységére" tud gondolni.
• Átváltozás után mintha minden normális lenne, úgy viselkedik. Nem kapunk leírást arról, miként érzi magát, nem tudjuk meg miként élte meg ezt a fontos eseményt.
• Egy szál selyemköntösben beballag a vámpírtanácskozásra, majd ártatlanul megjegyzi, hogy lehet fel kellett volna öltöznie, és "inkább" szorosabbra húzza a köntöst maga körül. 

Igazából nem bosszantó dolgok ezek, inkább csak viccesek. Jó pár ezekhez hasonló jelent van, amiken jót szórakoztunk. 

"Bárcsak megsimogatná ott...
- Édes istenem! - nyögött fel a férfi.
Beth elégedetten rámosolygott, amikor meglátta arcán a vágyakozást.
- Érints meg! - kérte.
Az idegen azonban úgy rázta meg a fejét, mint aki magához akar térni a kábulatból. Beth csalódottan nyöszörgött.
- Húzd fel a pólómat! - Megint megfeszítette a hátát, így ajánlva fel neki a testét. Égett a vágytól, hogy megtudja, lehet-e még ennél is forróbb az, amit az érintése életre kelthet benne. - Kérlek!"

Több mellékszereplő ígéretesnek tűnik, és sikerült is jobban megkedveltem őket, mint a főszereplőinket. Ilyen volt Rhage, a Fekete Tőr testvériség egyik tagja (róla szól a Síron túli szerető címmel megjelent második kötet) és Butch, aki Beth barátja és nyomozó. 

A többi szereplő is szimpatikus volt, mindegyik szerethető karakter. Az alantasok közül mindenképp Mr. X karaktere a legösszetettebb, rajta kívül viszont csak eggyel ismerkedünk meg, aki a könyv végére válik az Alantasok Társaságának tagjává.

"-Mondjatok meg valamit! A bőrszerkó beindítja a fantáziátokat? Ez egy olyan "csak férfiak" típusú társaság? - kérdezte gúnyosan.
Akkora pofont kapott, hogy a foga összekoccant a szájában, amikor nekiesett az ajtónak.
A modell tökéletes arcával belemászott a képébe.
-Én a helyedben vigyáznék a számra!
-Minek, amikor te állandóan azt stírölöd? Meg is akarsz csókolni?
A férfi olyan morgó hangot hallatott, amit Butch még soha életében nem hallott.
-Elég legyen! - lépett előre a normálisnak látszó tag. - Hátrébb az agarakkal, Rhage! Nyugodj meg!
Eltelt néhány pillanat, mire a modell megmozdult.
-Így már jó. Nincs semmi gond - dörmögte Mr. Normális, és hátba veregette barátját, mielőtt Butch-hoz fordult. - Te pedig tégy meg egy szívességet, és fogd be a szád!
Butch megvonta a vállát.
-Nem tehetek róla. A szőkeség teljesen odavan értem.
A fickó újra rátámadt, és Mr. Normális ezúttal nem akadályozta meg."

Összességében ez egy elég jó kezdet, eltekintve a műfaj jellegzetességeitől. Látszik, hogy a fő vonal itt a szórakoztatás. Inkább az erotika érvényesül az észérvekkel szemben, nem igazán vannak logikus döntések, mindenkit a "szíve" - avagy a hormonjai - vezetnek. Izgalmas és humoros volt, teljesen lekötött és alig bírtuk a kezdetben napi 5, majd a végére napi 7 fejezetet betartani. Nagyon nem durvulnak el benne a dolgok, habár a tempó észveszejtő. Fél csillag levonás a borítókért és a nevetségesen kis buta (WTF)  jelenetekért. 

Azoknak ajánlanám, akik nem várnak túl sokat egy sztoritól, csak szeretnének lazítani, kiszakadni a hétköznapokból, és egy jót szórakozni. (valamint nem akadnak fent olyan apró tényeken, hogy a férfi majdnem napszemüvegben veszi birtokba a nő testét - ezen még mindig nevetek -.)