Ludányi Bettina - Kettőnk titka (Függőség I.)

""Az alkohol egy börtön. A rácsok fájdalomból, kétségekből és gyűlöletből vannak, a cellákba pedig mi zártuk saját magunkat. A társaság néha jó, néha kevésbé, mégis mindenki csak egyvalamit akar: szabadulni végre. De ez nem olyan egyszerű. Hiszen a józansággal felelősség is jár. Szembe kell nézni mindennel, amit tettünk.
És a bűntudat gyilkos..."

Ludányi Bettinának 2019-ben az Álomgyár Kiadó által a 4. köteteként jelent meg a Kettőnk titka című regénye. Pár hónapja láttam a könyv borítóját és megbabonázott. Teljesen újdonság volt az írónő neve is. Miután elolvastam a fülszöveget, kicsit elbizonytalanodtam. Az ilyen történetek általában messze állnak tőlem, főleg a pszichológiai vonalú művek. Viszont annyira nem akart elengedni, hogy muszáj voltam beszereznem.

Amikor kezembe vettem a könyvet, elsőnek a címen és a színeken akadt meg a szemem. A cím egy bensőséges kapcsolatra utal, egy titokra, amin ketten osztoznak. Ehhez társul a dupla borítós megoldás, amit eddig még csak ennél a kiadónál láttam. Sokat hozzáad az olvasói élményhez, és stílusosan néz ki. Nagyon illik a történethez. Maga a könyv fizikai formája nagyon praktikus. Nem túl nagy, így utazás során is kényelmes. A lapok jó minőségűek, a sorok jól olvashatóak.

A könyvben megismerkedünk Niki Varelaval, aki 27 évesen már alkoholista. Cipruson, Páfosz városában játszódik a történet. Fiatalkori éveiben a szülői elhanyagolás hatására mindennél jobban vágyott arra, hogy elfogadják. Így az ivással próbált beilleszkedni társai közé. Hamarosan ő lett az a lány, aki nélkül nem volt buli. Tivornyázásai az évek során odáig fajultak, hogy a szülei már nem bírták jó szemmel nézni. Így indult el Európába. Az alkoholtól öntudatlan állapotban élte fiatalságát, miközben egyik városból a másikba csapódott. Mély és fájdalmas korszaka ez az életének, viszont a józanság felé vezető úton sokkal emberpróbálóbb kihívás elé kerül.

A mélyből egy váratlan és megrázó fordulat szakítja ki. Eldönti, hogy felhagy az alkohollal, és megpróbál újra normális életet élni. Barátnője Yanna, aki egyben a mentora is, mindent megtesz Nikiért. Közös erőfeszítéseiknek köszönhető, hogy Niki már lassan egy éve tiszta és egy mentoráltja is van, egy úgyszintén alkoholista lány, Corranna. Azonban Yanna gyanakvó, és felbérel egy függőkre specializálódott pszichiátert, Alexios Hallast, hogy tartsa szemmel Nikit. 

Niki amúgy se túl stabil élete azonnal megváltozik, amikor üres majd teli borosüvegek tűnnek fel a lakásában. Mint minden problémát, ezt is hárítja és nem is foglalkozik vele úgy igazán. Mentoráltja, Corranna tanácsára lecseréli a lakásában a zárat, és a laptopja kameráját is bekapcsolva hagyja éjszakára, de a zaklatónak semmi se áll útjába, hogy Nikit teljesen tönkretegye.  Alex pedig időközben próbál információt gyűjteni a lányról, ám még ő se veszi észre, hogy mi zajlik körülötte. Ő is csapdába esik. Az események a zaklató kezére játszanak. Niki végül megtör, és szembesül zaklatójával is. Kizár mindenkit az életéből, ami csak még jobban súlyosbítja a helyzetét. Olyanoknak okoz fájdalmat tudtán kívül, akiket a legjobban szeret.

"Alkoholistaként mindannyiunknak vannak csontvázak a szekrényében. Nekem is, neked is. Mindannyian tettünk durva dolgokat, szégyent hoztunk magunkra, és a családunkra, amellyel józanul nehéz megbirkózni. Azt hisszük, hogy nem érdemlünk szeretetet vagy törődést csak azért, mert azok vagyunk, akik. Pedig ez nem igaz. Kevesen tudnák végigcsinálni azt, amit mi." 

A regény  váltott szemszögű. Niki és Alex gondolatain keresztül ismerjük meg a szereplők jellemvonásait, viszont a cselekmény három szálon fut. A harmadik személy nem más, mint maga Niki zaklatója. A sóvárgásai és a tervezgetései között elejtett szófoszlányokból rögtön arra következtethetünk, hogy szoros kapcsolatban álltak egymással. Viszont ezek a mozaikdarabkák se garantálják nekünk a személyazonosságát. A történet dinamikusan halad a végkifejlett felé, de egyidőben visszafele is haladnunk Niki emlékezései, merengései által. 

Fő konfliktus a függőség maga. Kialakulásának körülményei és a tisztává válás folyamata embertpróbáló. Az elfojtott érzések és a zárkózottság fő problémája a nem verbális kommunikáció szinte teljes visszaszorítását eredményezi. Az, hogy milyen egy függő élete, és hogy milyen a leszokás folyamata, az írónő profi módon szemlélteti a szereplők szavain keresztül. A lelki folyamatok, amelyek igazán a mű sajátosságát adják, könnyen átélhetőek, és ezzel a szereplők teljesen hitelesek. A hangulata is ehhez igazodik. Melankolikus, vidám, zaklatott, bizakodó, reménykeltő és szomorú. Az írónő szóhasználata és stílusa gördülékeny és választékos, ami csak még inkább hozzájárul ahhoz, hogy magunkénak érezzük a történetet.

"...de mi van akkor, ha a függőknek semmiféle támogatás nem jut? Persze, vannak jó kis gyűlések meg önsegítő csoportok, de sokszor még ez is kevés. Nem egy olyan függőt láttam már, akit kivetett magából a társadalom azzal az indokkal - ahogy ön is mondta -, hogy a függő örökre függő marad. Nem kapnak munkát, nem tudnak kapcsolatokat kialakítani, mert rögtön elutasításba vagy falakba ütköznek. És ez társadalmi probléma. Ellenségesen és elutasítóan viszonyulnak a függőkhöz, mert selejtnek tekintik őket....Szerintem nemcsak a függőket kellene kitanítani - nyomja meg Yanna cinikusan a szót - , hanem magát a társadalmat. Hogy ők is megértsék, min megy keresztül egy függő."

Az írónő a kifejezőeszközök széles tárházával olyan egyedi küllemet varázsol a könyvnek, amely nem hétköznapi. Ilyen például a piros borító, amely szürkével van megtörve. Figyelemfelkető, és a cím mellett már azt sugallja, hogy ez a történet felkavar és rabjává tesz. Nem beszélve a dupla megoldásról, amely már azt sejteti, hogy a rejtély két nőhöz tartozik. A tartalom is  fel van turbózva olyan kiegészítő elemekkel, mint például egy borospalack, ami részeket választ szét, vagy pedig a jelenetekhez illő zenék lábjegyzetben való megadása. A könyv olvasása nem csak izgalmas és rejtélyekkel teli, hanem a sok plusz elemmel egy magasabb szintre emeli az olvasás élvezetet. 

 A második rész 2020 elején jelent meg Kettőnk bűne címmel. Ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előző végetért. Niki gyógyulási fázisának folyamatát mutatja be, amely cseppet sem egyszerű, mert minden nehézség mellett az élete ugyanúgy veszélyben van, mint ezek előtt. 

A két könyv borítója tökéletesen illik egymáshoz, és egy egész képet alkotnak. Az ötlet mindenképp említésre méltó, és még inkább egyedivé teszi ezt a nem mindennapi történetet.

Nehéz és sokak számára fájdalmas kérdéseket latolgat a könyv. Azon az úton haladunk -e, amelyen szeretnénk? Merünk-e segítséget kérni, ha úgy érezzük nincs kiút a sötétből? Le tudjuk e vetkőzni zárkózottságunk és magányunk? Rámerünk e lépni a gyógyulás ösvényére? Van-e elég erőnk hozzá? Megéri, hogy függővé váljunk? Biztos, hogy csak ez az egyetlen út? 

Lebilincselő, izgalmas és megható történet ez mindenkinek, aki kiakar szakadni a mindennapokból. Mégis azt mondanám, hogy ez által a valóság egyik olyan arcát kapjuk meg, amit sokan nem értünk és nem tapasztalunk meg. Vannak, akiknek ez a világ jelenti a hétköznapokat. A felismerés kicsit rémísztő és elszomorító. Viszont egyben reménykeltő is. 

És a végére egy kevés személyes vélemény: sokat adott hozzám ez a duológia. Nagyon megdöbbentem, teljesen átverve éreztem magam (a zaklató személyétől), és be kell, hogy valljam: tetszett. Ezek a könyvek formáltak és alakítottak. Az biztos, hogy ezentúl másképp tekintek azokra, akik függőségük miatt ki vannak rekesztve a társadalomból. Igazából eddig fel se merült bennem, hogy ez lehetséges. Mi sem bizonyítja jobban a könyv hitelességét, mint az, hogy olyanra is ráébredtem, amit eddig is birtokoltam, csak nem voltam éppen tudatában. Ez pedig az elhivatottság.