Lily King - Írók és szerelmek
Casey Peabody édesanyja hirtelen halála, és egy közelmúltbeli szerelmi kapcsolat után 1997 nyarán terv nélkül érkezik Massachusettsbe. Levelei esküvői meghívókból és adósságbehajtók végső értesítéseiből áll. Egykori golfcsodagyerekként most a Harvard Square-en pincérnő és egy apró, penészes szobát bérel egy garázs mellett, ahol hat éve írt regényén dolgozik. Harmincegy évesen Casey még mindig ragaszkodik valamihez, amit szinte minden régi barátja elengedett: az elhatározáshoz, hogy kreatív életet éljen és író legyen. Amikor egyszerre két nagyon különböző férfiba esik bele, világa még jobban összetörik. Casey küzdelme azért, hogy megvalósítsa írói ambícióit, és egyensúlyba hozza a művészet és az élet egymással ellentétes igényeit, olyan kihívások elé állítják őt, amelyek a szakadék szélére sodorják.
Lily King nem hiába olyan szerzőként ajánlja magát, aki a nőiesség társadalmi és kulturális kódolásának nyomába ered. Ez nagyon jól kiérződik ebben a regényében. Például míg a leendő írónő pincérnőként száguldozik össze-vissza, ügyesen dramaturgiai módon jön létre az amerikai 1990-es évek szociotópja, amikor a férfiak számára a tapogatózás ugyanolyan természetes volt, mint az a feltételezés, hogy ezt egy pincérnőnek ezt el kell viselnie.
Az írók és szerelmek egy átható regény, amely az élet egyik szakaszának vége és egy másik kezdete közötti félelmetes ugrást vizsgálja.
Úgy gondolom, hogy ez egy olyan olvasmány, amihez egy bizonyos életszakaszban kell lenni, hogy teljesen megértsük és át is tudjuk élni azt, amelyet az írónő közölni szeretne. Az vitathatatlan tény, hogy egy fiatal nő - vagy így, vagy úgy, de - felejthetetlen portréja, ugyanakkor a mondanivalója és ennek a formája nem mindenkihez szól. A kötet tipikus példája azoknak a könyveknek, amelyek teljesen más élményt nyújtanak egy-egy évekkel későbbi újraolvasás során.