" ...vannak, akik az egész életüket megtervezik, míg másoknak még csak fogalmuk sincs, mit is akarnak valójában... "

Mona Kasten Újrakezdés sorozatának harmadik része a Feel Again - Érezz újra! felülmúlta számomra a sorozat első két részét. 

"Azon tűnődtem, mi lenne, ha én... másmilyen lennék. Ha már nemcsak magamban lennék, hanem hagynám, hogy bizonyos emberek részei legyenek az életemnek." 

Sawyer magabiztos, pimasz, és szokatlan öltözködési stílusával nem csak az én figyelmemet hívta fel magára; hanem más karakterekét is. Nehézségei vannak az érzelmei kimutatásával és nem mindenki szimpatizál vele.  Személyiségét érdekesnek találtam, és ahogy végigkísértem a történeten nem okozott gondot azonosulni vele. Érzései hihetetlenül hevesek voltak, bár folyamatosan próbálta leplezni őket. Különösen lenyűgöző volt a karakterének fejlődése. Már az első résztől bekövetkezett változása is szembetőnő, és ebben a saját történetében amint Isaac megjelenik a látóterében egyre jobban kezd felengedni és önmaga lenni. Magányosból önmagán túlnőtt ember lesz. Soha nem gondoltam volna, hogy Sawyer ilyen szeretnivaló személyiséggé válhat. Különleges stílusa mellett a visszafogottsága még érzelmesebbé tette. 

"Isaac Theodore Grant sokkal több volt, mint amit gondoltam róla. Ilyennek akartam bemutatni a képeken. Láttatni akartam a könnyedségnek, az összetartozásnak és a szeretetnek azt az érzését, ami a családja körében árat belőle, de dokumentálni akartam a szemében megjelenő fájdalmat és szomorúságot is. Azonban egyáltalán nem a külsejéről volt szó, vagy hogy tud-e csábítóan nézni, hanem arról, hogy mi lakozik mélyen benne, és mi az, ami azzá az emberré teszi, akivé vált. Hogy csokornyakkendőt visel-e vagy bőrdzsekit - az tökéletesen mindegy. Mennyire felszínes is voltam!"

Nos Isaac....Mit mondhatnék egy igazi különcről? Kezdve a szemüvegével, a csokornyakkendőjével és a technika iránti szeretetével? Mindenesetre az elején egyáltalán nem találtam vonzónak, de olyan átalakuláson megy át, amitől leesett az állkapcsom. E mögött a szinte unalmasnak tűnő srác mögött egy olyan személyiség áll, akit egyszerűen csak imádni lehet. Vizuálisan és karakterében is időbe telt, ahogy egyre jobban magára talált. Jelzők, amikkel illetném: kedves, hűséges, felelősségteljes, visszafogott, szexi, és humoros. Könnyedén tudtam vele nevetni, sírni, szenvedni. Eddig ő a kedvencem a Mona Kasten fiúk közzül. 

"Talán eljött az idő, hogy valakire rábízzam a titkomat. És ha nem Isaacre, akkor kire? Ő volt az első, aki megpróbált a gondosan felhúzott falaim mögé pillantani, az első, aki az iránt a személy iránt érdeklődik, aki mögöttük rejtőzik. Látja a tekintetemen, ha nem vagyok jól, és egy ölelésre van szükségem. Utánam jött ebbe a szobába, és azt az érzést közvetítette felém, hogy soha nem fog cserben hagyni, ha bajba kerülök. Kire bíznám, ha nem Isaacre?"

"- Mit nem bírsz tovább, Sawyer?
- Semmit! Sírni. Féltékenynek lenni. Ez nem én vagyok.
- Nálam az lehetsz, aki csak akarsz." 

Mona Kasten lazán és könnyeden meséli el ezt a harmadik kötetet is. Csodálatosan képes megragadni az érzéseket és a hangulatokat. A részletes leírásoknak és az uralkodó atmoszférának köszönhetően teljesen átengedtem magam a cselekménynek. Az érzések intenzívek és egyértelműen érezhetők; az egyes jelenetek nagyon élénken jelennek meg, és az egész történet tele van változatossággal és kontrasztokkal. Gyönyörűen mutat rá valamire, amit bizonyára mindannyian időről időre elfelejtünk, és amire mindenképpen emlékeznünk kell: nevezetesen a család fontosságára. Olyan feltétel nélküli szeretet van a könyvben, olyan összetartozás, hogy már-már fáj. 
Ha olyan érzelmes, jó hangulatú regényre vágysz, amely nem csak a felszínt kaparja meg, akkor az Újrakezdés sorozat harmadik kötetét is imádni fogod.

Érdekel a könyv? Esetleg az egész sorozatra kíváncsi vagy?