Puska Veronika - Vétett út
Bár sikerült elszakadnia betöréses lopásokkal tarkított múltjától, Márk Budapestre költözve sem az átlagos huszonévesek életét éli. A talpraesett srác egy barátjával együtt egy titokban működő varázslórend növendékeként próbálja letenni a szükséges próbákat, hogy aztán belőlük is az emberek védelmére felesküdött garabonciások legyenek, arra azonban egyikük sem készült fel, milyen áldozatokat kénytelenek meghozni a siker érdekében.
Dóra stabil munkahely nélkül, de boldog párkapcsolatban él a fővárosban, és igyekszik nem gondolni vér szerinti családjára, az egészen különleges hagyományokat őrző közösség mellett ugyanis súlyos traumáját is hátra akarja hagyni. Miután azonban barátján különös betegség jeleit látja, és egy tündér felajánlja neki, hogy eltűnt felesége előkerítéséért cserébe segít megtörni a fiúra kivetett átkot, a lány kénytelen-kelletlen belevág egy veszélyekkel teli kalandba.
Nagyon szeretem a folklór fantasyt, és örömmel látom, hogy vannak olyan írók, akik bártran nyúlnak ehhez a témához. Bármiről is szóljon a kötet, ha kapcsolódik a magyar hagyományokhoz és mondákhoz, engem nem lehet eltántorítani. Amint megláttam, hogy Puska Veronika a Vétett úttal rálép erre a csodálatos ösvényre, a könyv azonnal felkerült a kívánságlistámra.
Az írónő bár 2012 óta publikál fantasy és sci-fi novellákat, ez az első regénye, és egyben az én első olvasmányom is tőle. Eleinte nehezen tudtam felvenni a ritmust. A szavak szárazak voltak, új kifejezések, új szóalkotások kaptak értelmet. A történet azonban kárpótolt érte, mert már az elején belecsöppenünk a javába, ami lényegében a fő mozgatórugója a cselekménynek.
E/3 személyben, Dóra és Márk váltott szemszögén keresztül ismerjük meg az eseményeket.
Az urban fantasyhoz hűen a "kétvilág-felosztás" a jellemző, azaz az emberek nincsenek tisztában a szomszédságukban élő tündérekkel és mágikus teremtményekkel. A fő helyszín Budapest, de mellette az Alföld, Tokaj és Tündérország tájain is kalandozunk. Tetszett, hogy nem a világ megmentése a tét, hanem a saját céljaik, indíttatásaik kerülnek mérlegre. A legtöbb szereplő inkább morális karakter, mintsem jó vagy rossz. Központban az önismeret, a belső motívációk és a vívódások állnak. Mivel a mágia ismeretlen az emberek számára, ezért a főszereplőknek, mint a világok ismerőinek egyedül kell boldogulniuk céljaik elérésében. Ez újra és újra egy sötét alaphangulathoz vezet, amit jól tükröz például Dóra látogatása a tündérek országába. Az egész könyvet átszövi a melankólia, amelynek a pattogó, feszültséggel teli párbeszédek adják az ütemet.
A folklór nem csak a mítikus élőlényekben, hanem a régies nyelvhasználatban, a néprajzi elemekben, mondókákban, magyar irodalmi alkotásokból vett sorokból is megjelenik. Szívmelengető volt olvasni a Csongor és Tünde utalásokat, csak úgy, mint a jól ismert mondókákat, amelyek így teljesen új jelentést kaptak. Ezek voltak a kedvenc részeim.
A tökéletes olvasásélményért megjegyezném, hogy mennyire hiányoltam a kötetből a fogalommagyarázatot, (például, hogy mi is az a Kútfő, Fúrócsillag, sáfár, iglic, mókár, bányakapitány, stb.) Extraként pedig simán eltudnék képzelni egy Budapest/Magyarország térképet is, jelölve a fontosabb helyszíneket.
A kezdeti nehézség után együltő helyemben elolvastam. Izgalmas, új és érdekes világot teremtett az írőnő. Nagyon kíváncsi vagyok nem csak a garabonciások, hanem a mókárok, tündérek, és Aranyos Szeglet lakóinak az életére is. Nagyon várom, hogy milyen irányt vesz a történet, és hogy hová fog kifutni.