Shelley Parker-Chan - A ​nappá vált lány

Ázsiai kultúra? Fantasy? Ez csak is egy hatalmas IGEN -t jelent számomra. A nappá vált lány leginkább akkor keltette fel az érdeklődésem, miután több a szerzővel készített interjút is szembe jött velem különböző platformokon. Egyszerűen nem tudtam figyelmenkívül hagyni. A The Fantasy Hive magazinnak adott interjújában arra kérték, hogy 5 szóval jellemezze a történetet, ő pedig azt válaszolta: "Epic revenge of the genderqueers." Ez volt az a pont, ami után azt mondtam: na jó, lássuk azt az epic revenge-t!

Nagyon örültem, amikor láttam, hogy a Prológus csapata Tourt tervez a kötetből és ezúttal is szeretném megköszönni nekik a részvételi lehetőséget, valamint az Agave Kiadónak is, hogy ezt lehetővé tették. 

Shelley Parker-Chan debütáló regénye, A nappá vált lány egy történelmi romantikus fantasy, amely újragondolja a Ming-dinasztia megalakulását a 14. századi Kínában. Tökéletes harmóniában vegyíti a stílusjegyeket és határozottan inkább karaktervezérelt, mintsem cselekményközpontú. A történet tele van olyan szereplővel, akik feszegetik a nemek, a sors és a társadalmi elvárások határait, hogy túléljenek egy kemény, háború sújtotta világban. Úgy, ahogy nincs a történetben elsöprő szerelem, nincs se csak jó vagy csak gonosz karakter. Ez sztori a becsvágyról és arról szól, hogy le tudsz e győzni minden akadályt, ami utadban áll.  Főbb kérdéskörei, hogy van-e előre megírt sors, tudunk-e változtatni rajta, rajtunk áll vagy bukik az életünk, valamint, hogy létezik-e egy felsőbb erő, aki mindezt befolyásolja?

Ami leginkább lenyűgözött, az a szerző stílusa. Mesterfokon használja az írás alapelemeit. A párbeszédek őszinték, a szavak egyszerűek, ám jelentőségteljesek.  Stephen King szerint "A jó leírás a tiszta látvánnyal kezdődik, és a világos írással végződik." Shelley Paker-Chan mintapéldája ennek a mondatnak. Tökéletesen képes megteremteni az érzékelhető valóságot. 
A beszéd eszközével élővé varázsolja a karaktereket, habár sok helyzetben elég hiteltelennek tűnt, hogy a főszereplő végülis nem egy férfi, mégse tűnik fel szinte senkinek. A végéhez közeledve érezni lehet, hogy fokozódik a feszültség, és az előre előkészített szálak összekapcsolódnak vagy épp véget érnek. Számomra azonban az az ütem, ami az elejétől fogva végigkíséri a történetet túlzásként, kliséként végződik Csu történetszálában. Véleményem szerint ehhez a kategóriához egy lassabb lefolyás sokkal inkább illik.
Élveztem olvasni. Tetszettek a harcok, a kíméletlen igazságok, a karakterek szürkesége. Üdítő volt számomra, hogy nem a romantikán volt a hangsúly és, hogy bármilyen kegyetlenség is jelenik meg, az kendőzetlenül van bemutatva. 

Ha rajongsz a történelmi fikciókért, szereted a háborús stratégiákat, nyitott vagy a nemi identitású történetekért, vagy csak egy olyan könyvet szeretnél olvasni, amely kicsit megbotránkoztat és meglep, akkor mindenképp ajánlom Neked!